Április 3-án nem titkolt céllal érkeztünk 3 éjszakára kedvelt holtkőrös-parti nyaralónkba: Egy méretesebb pontyot akartunk fogni a felmelegő vízből. A tavalyi évben ugyan ilyentájt jártunk ebben a rendkívül kényelmes nyaralóban a Nagyfoki-holtág partján (Szarvastól kb 4-5 kilóméterre). A horgászat elején eldöntöttük, hogy az előző horgászatunkhoz hasonlóan etetőhajót fogunk használni, amivel egy 3-4 méteres területet fogunk horgászni a túlparton.
A HORGÁSZHELY
A holtág szélessége 60-70 méter a legtöbb helyen és 70%-ban a víz mindkét oldalán találhatóak nyaralók, azonban itt nagy szerencsénkre nincs szembe szomszéd, többek között ezért is szeretjük nagyon a helyet. A taktika egyszerű volt, egy kukoricás-tigrismogyorós és egy bojlis etetés a túlparttól kb 3 méterre a bokrok alá egymástól 4-5 méteres távban.
Ahogy megérkeztünk rögtön csónakba is szálltunk (mert egy evezős csónak adott volt a házhoz), villám sebességgel megszórtuk a túloldalt egy alapozó etetéssel kb 2kg magmixel és 1-1.5 kg bojlival, majd elkezdtük összeszerelni a botokat. Napközben az egyik bojlis botot mindig egy feeder váltotta, amivel method módszerrel kergettük a halakat főleg gumikukoricával, a másik bot pedig mindig maradt bent nagyobb csalival az egyik etetésen.
SZERELÉKEK BEHÚZÁSA
Ahogy felállítottuk a rod-podot azonnal be is vittünk egy szereléket egy Carbon Carp C1 etetőhajóval, amit ilyen kis távolságokon a legjobban szeretünk használni. Tökéletesen lehelyeztük a nád elé a szereléket és éppen, amikor a másik (bojlis) szereléket vittük be a hajóval akkor már jelentkezett is az első kapás nagy sípolással és húzással, aminek egyből megörültem. Az első vendégünk egy 1.5 kg körüli ponty volt. Aki jár horgászni az bizonyára már sokszor érezte azt, hogy lemegy a vízpartra és folyamatos kételyei vannak mielőtt megérkezik az első hal, hogy vajon jó lesz-e ez a nap. Nos, ezzel az első pontyocskával feloldódott az első aggodalom, megállapítottuk, hogy még mindig vannak itt halak.
ELSŐ KAPÁSOK
Ezután a method szereléken mondhatni hogy 3 napos ott tartózkodásunk alatt kapás kapást követett. Mivel a Carbon Carp etetőhajóval folyamatosan pótoltuk a magmixet az etetésen, ezért folyamatosak voltak a kapások, mivel nagyon tetszett a kis pontyoknak az aqua pellet, gumikukorica kombináció. Az idő szép volt, az etetőhajó jól működött, gyorsan és pontosan tudtuk bevinni a szereléket vele, viszont sajnos nagyobb halak nem érkeztek.
Vártuk, hogy majd 1-2 nap után megjönnek az etetésre a darabosabb halak is, mivel legutóbb sikerült egy 8 és egy 6 kg-osat is fogni, de most egyáltalán nem akartak a túlpartról jönni. Próbálkoztunk nagyobb csalival, amit vagy szintén felvett egy 1-2kg-os vagy nem jött rá semmi éjszaka sem, a bojli pedig szintén teljesen érintetlen maradt. Nem viccelek az etetőhajóval 2 nap alatt szerintem 30-szor fordultunk és mindig csak kicsik jöttek. A már kicsit unalmas horgászatot egy dévérkeszeg és egy amur törte meg, ami annak ellenére, hogy kicsi volt nagyon jól küzdött még, így április elején is, amikor a víz kb 10 fokos volt.
Elérkezett az utolsó este, még mindig nem jöttek meg a darabosabb példányok, amikre vártunk és már kicsit fel is adtam a reményt. Utolsó mentsvárként végig gondoltam, hogy ha a túloldalon nincsenek a nagy halak, akkor hol lehetnek? Hát valószínűleg a holtág közepén. Az etetőhajóra gyorsan rákötöttem a legegyszerűbb Lucky Hornet halradart és csak arra voltam kíváncsi, hogy meddig mélyül a víz a közepe fele. Gondoltam oda lerakok egy bóját kicsit megetetem, aztán lesz, ami lesz. Így is tettem, beraktam a tó közepére egy jónak tűnő helyre a bóját, pont a telekhatárra csónakból megszórtam egy kicsit tigrismogyorós bojlival, meg mindennel, ami csak volt majd kieveztem.
AZ ÚJ TAKTIKA
Az egyik bojlis szereléket átcsaliztam szintén tigrismogyorós bojlival és raktam mellé egy félbevágott fokhagymás pop-up-ot, ami, így egy egész nagy csali lett, tehát nem tudták a kis pontyok felvenni. A GPD-es Panzer Carp P1 etetőhajóval bevittem a szereléket, ami mellé etettem szintén a hajóval, amennyit csak tudtam, elmentettem a GPS pontot, ha esetleg éjszaka nem látnám a bóját (mert ekkor vettem észre, hogy lemerült benne az elem). Még egy kört etettem a hajóval a környékre, de már csak szolidan és a vesztesek nyugalmával lefeküdtem aludni. Az járt a fejembe, hogy ide valószínűleg nem jövünk többet, mert ugyan Tescos pontyból, annyit fogunk, amennyit akarunk, de nagyobb hal még jelét se mutatta, hogy létezne itt.
AMIÉRT JÖTTÜNK
Természetes, hogy az ilyen gondolatok után, éjfél körül, amikor már bent aludtunk a kényelmes szálláson, a rádiós kapásjelző vevője iszonyatosan elkezdett sípolni és láttam a színéből, hogy ez bizony a tó közepén lévő bot. Félálomban felöltöztem kb 1.5-2 perc alatt miközben konstans hallottam a sípolást és siettem ki, de még ilyenkor sem gondoltam, hogy valami rendes hal lehet a horgon. Ahogy megfogtam a botot éreztem, hogy ez valószínű kicsivel nagyobb, de nem éreztem olyan hatalmasnak. Akkor tudatosult bennem, hogy egy jó halhoz lesz szerencsém, amikor már 10 perce próbáltam magamhoz közel terelni, de nem akart jönni. Kb 20-25 perc ide oda húzás után a sötétben sikerült megszákolni és akkor láttam, hogy megvan, amiért idejöttünk, egy 10+ -os hal a Nagyfoki-holtágból.
Hihetetlen öröm járt át, hogy egy ilyen vadvízi nyurgatestű őslakót tarthattam a kezemben végre. Pár perc csodálkozás, fotó és örömködés után kíméletesen visszaengedtük a gyönyörű pontyot a vízbe és az etetőhajóval újrahúztam a szereléket, de már mindenféle elvárás nélkül.
A csalik az est hátralévő részében értintetlenek maradtak, de ez nem is számított, hiszen meglett az amiért jöttünk. A ház tulajával beszélgettünk elmenetelünkkor és azt az információt kaptuk tőle, hogy ennyire idő alatt ennyi halat nem nagyon szoktak fogni itt, viszont ekkora halat még senki nem fogott az ő nyaralójából. A sikert közösen a pontos etetésnek tulajdonítottuk, de lehet másképp gondolnánk, ha a taktikaváltásnak köszönhetően nem jött volna a kb 13kg-os vadvízi vendégünk az utolsó éjszaka.
